Tom Wolfe: Én, Charlotte Simmons
Elolvastam, tetszett. Ha nem is minden tekintetben, de ráismerni az egyetemi életre. Persze nálunk itthon más, de van hasonlóság. Nade nézzük a könyvet.
Tom Wolfe négy szereplő szemszögéből mutat be egy amerikai elit egyetemet. A címszereplő a naív Charlotte, aki egy kis eldugott városkából érkezik, és kezdi meg első félévét az egyetemen. A másik három szereplő fiú, akik már rutinosnak mondhatók az egyetemi életben. Mindhárman megismerkednek Charlotte-tal, és elkezdi őket izgaztni a lány. A három fiú az egyetem egy-egy tipikus figuráját jeleníti meg; Hoyt, a menő szövetségi srác, JoJo a suli kosárcsapatának egyetlen fehér kezdőjátékosa és Adam, az egytemi "értelmiség" tagja.
Charlotte a regény végig sem lopta be magát a szívembe, egyszerűen nem tudtam együtt érezni ezzel a lánnyal. Soha nem úgy viselkedett, ahogy én tettem volna a helyében. Sokszor csak sodródott az eseményekkel, sokszor nem is lehet naivnak mondani, mert szerintem tudja, hogy mit csinál, de nem sikerült kezelnie a dolgokat.
A végére értettem meg csak Charlotte-ot. Neki nem barátok kellettek, hanem csodálók. Emberek, akik felnéznek rá, aki azt mondják neki: Charlotte, te milyen okos vagy, jobb vagy másoknál. Ezt a csodálatot a városában maximálisan megkapta, még azoktól is, akik utálták, hisz ők is vele foglalkoztak. Az egyetemen viszont csak egy gólya, aki ráadásul ösztöndíjas, senki nem csodálja. Hoyttal is csak azért megy el, mert a "barátnői" figyelik és irigykednek rá. Hoyt pedig, hogy megszerezze, amit akar elhalmozza figyelmével a lányt. Adam udvarlását is azért fogadja, mert a fiú szépnek és okosnak tartja. Miután Hoyt lényegében megerőszakolja Charlotte-ot, a lány összezuhan, és Adam gondoskodik róla. Azt hiszem nem is a szex miatt került maga alá Charlotte, hanem mert elvesztette Hoyt figyelmét.
"(A könyv) 2004-ben elnyerte a "legrettegettebb", a "Bad Sex in Fiction" elnevezésű, Nagy-Britanniában évente kiosztott díjat, amivel a kritikusok a "durva, ízléstelen, szükségtelenül részletes, funkciótlan" szexjelenetektől igyekeznek eltántorítani a kortárs szerzőket." (Mancs) Szerintem van funkciója a jelenetnek, és jól is van megírva. Kevésbé értenénk Charlotte-ot.
A végére persze mindenki elnyerte büntetését, jutalmát. Charlotte végül megkapta a maximális figyelmet az egyetem polgáraitól, mint JoJo barátnője. Adam megírta élete cikkét. Hoyt végzett ugyan, de reménye sincs megcsípni egy jól fizető állást. JoJo pedig visszakerült a kezdő ötösbe, jobb mint valaha, és még a tanulásnak is hódolhat.
Olvastam néhány kritikát, hogy nem ilyenek az egyetemek amerikában, de azt kell mondanom, hogy de igen, biztos vagyok benne, hogy ilyenek. Természetesen a regényben a végletek lettek kiemelve, a tényleg durva dolgok, de biztosan megtalálhatók a Hoytok, JoJok és Adamek. Talán Charlotte az, aki a legvalószerűtlenebb a történetben.
Összeségében egy jó könyv, remekül bemutatja egy egyetem belső világát. Ez egy külön világ, ahol más szabályok érvényesek, mint a valóságban.
Tom Wolfe négy szereplő szemszögéből mutat be egy amerikai elit egyetemet. A címszereplő a naív Charlotte, aki egy kis eldugott városkából érkezik, és kezdi meg első félévét az egyetemen. A másik három szereplő fiú, akik már rutinosnak mondhatók az egyetemi életben. Mindhárman megismerkednek Charlotte-tal, és elkezdi őket izgaztni a lány. A három fiú az egyetem egy-egy tipikus figuráját jeleníti meg; Hoyt, a menő szövetségi srác, JoJo a suli kosárcsapatának egyetlen fehér kezdőjátékosa és Adam, az egytemi "értelmiség" tagja.
Charlotte a regény végig sem lopta be magát a szívembe, egyszerűen nem tudtam együtt érezni ezzel a lánnyal. Soha nem úgy viselkedett, ahogy én tettem volna a helyében. Sokszor csak sodródott az eseményekkel, sokszor nem is lehet naivnak mondani, mert szerintem tudja, hogy mit csinál, de nem sikerült kezelnie a dolgokat.
A végére értettem meg csak Charlotte-ot. Neki nem barátok kellettek, hanem csodálók. Emberek, akik felnéznek rá, aki azt mondják neki: Charlotte, te milyen okos vagy, jobb vagy másoknál. Ezt a csodálatot a városában maximálisan megkapta, még azoktól is, akik utálták, hisz ők is vele foglalkoztak. Az egyetemen viszont csak egy gólya, aki ráadásul ösztöndíjas, senki nem csodálja. Hoyttal is csak azért megy el, mert a "barátnői" figyelik és irigykednek rá. Hoyt pedig, hogy megszerezze, amit akar elhalmozza figyelmével a lányt. Adam udvarlását is azért fogadja, mert a fiú szépnek és okosnak tartja. Miután Hoyt lényegében megerőszakolja Charlotte-ot, a lány összezuhan, és Adam gondoskodik róla. Azt hiszem nem is a szex miatt került maga alá Charlotte, hanem mert elvesztette Hoyt figyelmét.
"(A könyv) 2004-ben elnyerte a "legrettegettebb", a "Bad Sex in Fiction" elnevezésű, Nagy-Britanniában évente kiosztott díjat, amivel a kritikusok a "durva, ízléstelen, szükségtelenül részletes, funkciótlan" szexjelenetektől igyekeznek eltántorítani a kortárs szerzőket." (Mancs) Szerintem van funkciója a jelenetnek, és jól is van megírva. Kevésbé értenénk Charlotte-ot.
A végére persze mindenki elnyerte büntetését, jutalmát. Charlotte végül megkapta a maximális figyelmet az egyetem polgáraitól, mint JoJo barátnője. Adam megírta élete cikkét. Hoyt végzett ugyan, de reménye sincs megcsípni egy jól fizető állást. JoJo pedig visszakerült a kezdő ötösbe, jobb mint valaha, és még a tanulásnak is hódolhat.
Olvastam néhány kritikát, hogy nem ilyenek az egyetemek amerikában, de azt kell mondanom, hogy de igen, biztos vagyok benne, hogy ilyenek. Természetesen a regényben a végletek lettek kiemelve, a tényleg durva dolgok, de biztosan megtalálhatók a Hoytok, JoJok és Adamek. Talán Charlotte az, aki a legvalószerűtlenebb a történetben.
Összeségében egy jó könyv, remekül bemutatja egy egyetem belső világát. Ez egy külön világ, ahol más szabályok érvényesek, mint a valóságban.
